004

Felültem, és a kezeim közé fogtam az arcom. Az ágyamban feküdtem, de még mindig a tegnap esti események körül jártak a gondolataim. Nem emlékszem mikor jöttem ide vissza.

  - Felség... - kopogtak az ajtómon.

  - Gyere. - szóltam álmosan, és kissé nyűgösen. Benyitott, az arcára halvány pír kúszott, a hajamba túrtam, és ránéztem. Fiatal szolgáló lány volt. Nálam talán 3 évvel fiatalabb.

 - Az apja hívatja. - mondta, és próbált mellettem elnézni. Nevetve nyugtáztam hogy mennyire szégyenlős. A kezemmel felé mutattam, majd magam felé hívtam. Lassú léptekkel haladt felém, mosolyogva figyeltem ahogy félénken araszol. Nem engedte meg magának azt a fényűzést hogy rám nézzen. Volt rajtam takaró de csak, csak hastól lefelé volt rám dobva a kezeim a fejem mögött összekulcsoltam, és az ágytámlájának dőltem. Mellém ért, és a földet néztem. Nem tudta, de nem szokásom teljesen meztelenül aludni, nadrág mindig van rajtam, csak nem látszódik.

  - Segítenél nekem? - kérdeztem, és a lefelé hajtott fejét néztem.

  - Igen felség. - bólintott. A szekrényem felé mutattam.

 - Kivennéd a ruhám? - kérdeztem, elindult az irányába. Kicsúsztam az ágyszélére majd lassan felálltam, és nyújtóztam egyet.

  - Ha már itt vagy segíthetnél felvenni is. - mondtam, és lassan mögé sétáltam. Egy pillanatra megállt majd tovább válogatta ki a ruháim közül a megfelelőt.

  - Ahogy gondolja. - mondta kissé megrökönyödve. Hosszú percek teltek el addig, mire minden fontos dolgot megtalált. Felnézett rám. Óvatos mozdulatokkal rám adta az inget, lassan kezdte csak begombolni. Az ajtó nyílt.

  - Édes fiam, az előbb küldtünk utánad egy szolgáló leányt...- lépett be anyám, de a mondandója szinte belé fagyott.

  - Itt van még mindig. - néztem el a lány feje fölött. Anyám leengedte maga mellé kezeit, majd összeillesztette az ujjbegyeit, végtelenül türelmes ember, ilyenkor leküzdi a mondandóját.

  - Menj ki a szobából. - utasította a szolgáló lányt.

  - Ugyan Anyám, olyan jól elvoltunk. - mosolyodtam el, és a lányra néztem.

  - Most. - emelte meg a hangját. A lány valósággal kisprintelt a szobából, mikor anyám mellé ért sűrűn elnézést kért majd elsietett.

  - Apád hétvégén rendezett bált fogja bejelenteni az udvarban, neked is ott kell lenned, mivel rengeteg leányt fognak elhozni csak a te kedvedért. - mondta, és beljebb sétált.

  - Barokkos túlzás hogy az én kedvemért, nem nekik lesz jó ha egy lány esetleg megtetszik, és a névtelen családjuk egyik női tagja, királynő lesz? - kérdeztem, összehúzott szemekkel.

  - Az élet olykor igazságtalan. - mondta. Megállt előttem, és megsimogatta a karom.

  - Helyes fiú lett belőled, sok lánynak bizonyára tetszeni fogsz. - mosolygott anyám előttem.

  - Nem vagyok vevő a műveletlen lányokra. - mondtam komolyan.

  - Ez csak természetes. - bólintott, és kisétáltunk az ajtón. A nagyterem felé igyekeztünk, már rengetegen összegyűltek. Leültem a helyemre, és onnan figyeltem. Mindenki minket nézett, kicsit sem nyomasztott. Az ilyen bálokon, mindenki lehetőséget kap arra, hogy előkelőkkel találkozzon bárki jöhet nem egyszer fordult már elő hogy egy királynak a köznépből tetszett meg egy lány. Engem nem kötnek le, az idétlen fecsegésük meg persze az ahogy az este folyamán próbálnak mindennél jobban köréd csavarodni. Hátradőltem a székemben miközben apám beszélt, és azon gondolkodtam mennyire igyekezni fog nekem egy lányt találni, akárcsak Mariont, szép lány de nincs sok dolog amiről beszélni tudnánk. Oldalra néztem ahol Marlow, és Baron beszélgetett mikor rájuk néztem intettek egyet. Mikor a bejelletés véget ért, a küldöncök kiözönlöttek a teremből. Apám, és anyám kéz a kézben elsétáltak. Én még vártam egy keveset, míg majdnem mindenki ki nem ment a teremből. Ekkor sétált csak mellém a két "segítőm".

  - Nincs nyugtom tőletek? - kérdeztem, és lassan elnyúltam a trónon.

  - Ahj ugyan Felség, nem bánja azt hogy mi itt vagyunk. - mondta a bal oldalamról egy hang.

  - Megígérem a bálon találok egy hozzátok illő fiatal lánykát. - mondtam, és levettem a koronám a fejemről.

  - És az milyen? - nevetett halkan Baron.

 - Aki mindig a sarkatokban jár, nem hagy titeket utánam szaladgálni. - nevettem halkan, majd felálltam.

  - Nehéz lesz, mivel lassan esküdnünk kell. - nevetett Baron.

  - Megkaptátok a parancsnoki helyeket? - kérdeztem.

  - Van még pár dolog hátra, de már majdnem biztos mi leszünk alattad. - vigyorgott Marlow.

  - Húha de örülök, már csak ez hiányzott a mai napból. - mosolyogtam, majd elindultam kifelé.

  - Menjetek ti is szóljatok pár faluban a kiemelkedő szépségű fiatal hölgyeknek. Biztos ismertek ilyeneket. - mondtam, majd kisétáltam a trónteremből.

A város kisebb-nagyobb fogadóiba özönlöttek, az egész Sussexi tartomány a feje tetejére állt. Naponta érkeztek lovaskocsik illetve hintók benne egész családokkal vagy éppen csak a családfővel, és a lányával esetenként pedig lányaival. Egyik este a két fiúval elutaztunk az egyik fogadóba, ahova egy kocsma is tartozott. Kíváncsiak voltunk, a fogadó kocsmája megtelt gazdagabbnál gazdagabb emberekkel, mi is beültünk az egyik asztalhoz. Az emberek hallgattuk, kíváncsi voltam milyen beszélgetés alakul ki.

  - Tölts még egyet a leendő király apósának. - csapott a korsóval a pultra egy köpcös férfi.

  - Mit nem mondasz te vénember. - jött a tömegből egy harsány kacaj.  A férfi felállt, és az asztalra csapta a korsóját.

  - Fogja magát vissza fiatalember mert nem lesz jó vége. - emelte felé mutató ujját fenyegetően.

  - Ugyan mégis mi történhetne, uram kérem maga se gondolja komolyan hogy itt fenyegetőzik félrészeg állapotban. - nevetett, és a kocsma is vele együtt nevetett.

  - Válogasd meg a szavaid te kis mihaszna. - mordult rá a vénember.

  - Jaj nehogy lefejeztessen a leendő királlyal. - vigyorgott, és a nyaka köré hurkot rajzol majd megfogta a képzeletbeli végét, és a magasba emelte. Baron már lassan az asztalt csapkodva nevetett. Marlow mosolyogva nyugtázta, én felnéztem a korsó mögül, mosoly ült ki az arcomra hogy az emberek mennyire élvezik ezt a viselkedést.

  - Csak nehogy egyszer tényleg a javamból hurok szoruljon a nyakad köré. - mondta, és elvette az újabb korsó sörét.

  - Féltem a lányom a hercegtől, nagy nőfaló hírében áll. A városban az egyik leány azt mondta nem egyszer volt vele kapcsolata. - erre a beszélgetésre felfigyeltem, a fejem kicsit az asztal felé fordítottam.

  - Oh Harry herceg mennyi titkos kapcsolata lehet...jaj de a helyében lennék. - suttogta Marlow, két nevetés közben.

  - Csitulj. - szóltam rá mosolyogva.

  - Nehogy elcsábítson más lányokat is amikor két nap múlva meg kell találnia élete szerelmét, ilyen kedves apósok mellett. Drága uram kérem jól válasszon. - nevetett, ez engem is nevetésre késztetett. Az embereket figyeltem, és közben lassan megittam azt az egy söröm.

Az előtérben várakoztam az előzetes megállapodások szerint, pontosan este nyolc előtt 5 perccel, a fehér-arany ruhámban. Apám ekkor érkezett le anyámmal, mindketten kék ruhát viseltek. Mi már felkészültünk a fogadásra. Hárman voltunk azok akik előkelőbb személyeket fogadtuk, mögöttem megtorpant a két segédem Marlow és Baron. Mindketten feketében voltak.

  - Jöttünk segíteni, ha esetleg valakinek nem vagy biztos a nevében, nyúlj hátra hozzánk. - válaszolta Baron. Bólintottam, és az egymás után megálló hintókat figyeltem. Nem volt kedvem itt álldogálni, és játszani a kedvest. Minden családot, vagy csak félcsaládot két katona kísért fel a vár bejáratához.

  - Örülök a találkozásnak Lady Alise. - fogtam meg a hölgy kezét, és egy apró kézcsókot adtam a kézfejére. Spanyol nemesi család, egyetlen gyermeke. Sötét haj, sötét szemek, és persze sötétebb tónusú bőr. Az apja, az én apámmal csevegett pár szót, de a katonák már kísérték is őket tovább. Az első kapun mindig azok a vendégek jönnek be akiknek nagyobb a származásuk, vagy nagy hírű családokba vagy házakba tartoznak, vagy esetleg nemesek meg ugye persze ugye a királyi családok. A tekintetem elvándorolt, egy éppen a kastélytól nem messze haladó férfire. Fehér ruhában volt, ezen a bálon mindig csak a család hercegei lehetnek fehérben. Egy ideig követtem, mígnem szem elöl tévesztettem. Ez kicsit felidegesített. Éppen kezdtem magam egyre jobban beleélni a haragomba, mikor egy kedves, és egyben ismerős hang törte meg a fortyogásom.

  - Rá már nem is figyelsz? - biggyesztette le az ajkait.

  - Kathy? - néztem meglepődve. Elmosolyodott majd kitártam a karjaim, és átöleltem.

  - Milyen elegáns vagy Harry. - mosolygott. Gyerekkorunk óta ismerjük egymást, az elmúlt néhány évben nem találkoztam vele, mert az apját áthelyezték, így az egész családnak mennie kellett. El kell mondanom hogy gyönyörű volt. Az apja főbíró, rengeteget segített apámnak ő intézte neki a kinevezést, és illetve az új munkahelyet is.

  - Te is gyönyörű vagy, de most menj. Bent találkozunk. - mosolyogtam, és elengedtem a kezét amit eddig fogtam. Miután az utolsó emberek is elfogytak, bementünk apámékkal együtt.

  - Udvarias voltál fiam? - kérdezte, és rám nézett.

  - Tanúsíthatom hogy ingem. - sétált mellém Marlow.

 - Helyes. - mondta, és minket megelőzve mentek be a bálterembe, mindenki félre állt, amíg mi besétáltunk. Apám megállt a terem túloldalán lévő lépcső negyedik fokán anyámmal karöltve, kicsit lemaradva én is megérkeztem, de én nem melléjük álltam hanem a másik lépcső negyedig lépcsőfokára, Marlowal és Baronnal együt. Egy férfi mindhármunk felé egy-egy pezgőspoharat nyújtott, miután elvettük apám a magasba emelte a poharat majd így szólt:

  - A bál ezennel kezdetét vette, mindenki érezze jól magát. - mondta, mindenki egyszerre emelte felénk a poharait, majd egyszerre ivott bele mindenki. Én elindultam a lépcsőn felfelé, a tetején egy kisebb tér volt, ahol lehetett állni. Megálltam, és a lépcső párkányára állítottam a poharam, és onnan figyeltem a tömegeket, mögöttem egy hatalmas ablak volt, a hold nagy erővel világított be. A tömeget pásztáztam, miközben a muzsikusok belekezdtek az első dallamokba. Sehol sem találtam, pedig nem volt nehéz kiszúrni.

  - Miért búslakodsz itt egyedül Királyom? - állt meg mellettem Kathy, egy vörös macska maszkot tartott az arca előtt de a ruhából, és a hosszú szőke tincsekből egyből ráismertem.

  - Elhoztad a bátyád is? - kérdeztem mosolyogva.

  - Niallt? Igen ott van lent. - mutatott, a méregzöld ruhás fiúra.

  - Hogy megy a sorotok? - kérdeztem, és rápillantottam majd vissza  a tömegre.

  - Apám rengeteget dolgozik, de neki hála nagyon jól megvagyunk. - mosolygott.

  - Az egyik felügyelőm akiből ha minden igaz parancsnok lesz, már a kapu óta téged néz. Szeretném ha megismernéd. - mondtam, és felvettem a poharam. Baron felé intettem aki pillanatok alatt, mellénk ért.

  - Szeretném ha megismernéd Katherinet. Kathy ő itt Baron, Baron ő itt Kathy. Beszélgessetek kicsit. - mondtam majd elléptem tőlük, és elindultam lefelé a lépcsőn, mikor leértem az utolsó lépcsőfokra pár idősebb nő lépett hozzám, féloldalas mosolyra húztam a szám.

  - Üdvözlöm önöket a királyi várban. - mosolyogtam, rögtön olvadozni kezdtek.

  - Mesélj magadról. - nyúlt felém egyikük majd az ujját végighúzta a mellkasomon, igyekeztem nem rosszul reagálni a dologra.

 - Mit is tudnék mesélni magamról... - gondolkodtam el, mindannyian engem néztek, korukhoz képest úgy viselkedtek mint a fiatal leányok.

  -  Nem tudok sok mindennel szolgálni. A szabadidőmben szívesen lovagolok kint az erdőben, apám figyelmessége miatt remekül forgatom a kardot, mindemellett az igazi szerelmet keresem. Nem voltam sohasem az aki a hölgyek után fut, hűséges típusnak érzem magam. - mondtam, és kortyoltam egyet a poharamból. Hol egymásra néztek, hol pedig rám éreztem hogy most ki kell lépnem a köreikből.

  - Engedelmükkel...- mondtam, és kiléptem a hölgykoszorúmból, elindultam át a tömegen. Hirtelen megszűnt a zene, mindenki a lépcső felé nézett. Apám állt ott.

  - Akkor kezdődjék a tánc... - mondta, minden nő rögtön engem talált meg a szemeivel. Nem tudtam ki az akivel táncolnom kéne, ahogy nézelődtem megakadt a szemem egy lányon. Nem lehetett több tizenkilencnél, földig érő arany ruhája volt, a szemeit egy ugyan ilyen színben lévő maszk takarta el, mikor meglátta hogy nézem elvette a maszkot onnan, és egy halvány mosolyt húzott az ajkaira. Lassan elé sétáltam, és felé nyújtottam a kezem. Elfogadta, együtt sétáltunk be a terem közepére ahonnan már mindenki rég kihátrált. A szokás mindig az volt, hogy a herceg választ valakit a táncra, és az elején csak ketten táncolnak, utána csatlakozik be a király és a királyné, majd az udvarbeliek, a párjukkal, és végül a többiek.
  - Esetleg megtudhatom a neved ha már így elraboltalak? - fogtam meg a derekát, majd a kezét is a magamévá tettem. Szégyenlősen elmosolyodott.
  - Aira vagyok. - mosolyodott el. Így már beugrott, köszöntem neki a kapuban.
 - Királyi ház lánya vagy ugye? - kérdeztem, és lassan megszólalt a zene. Láttam ahogy az arca egyre jobban vörösödik.
  - Ne foglalkozz másokkal, most csak én vagyok neked. - mosolyogtam majd amikor megszólalt a zene vezetni kezdtem, mert ugye aki nem tud egy nőt a táncban vezetni, az nem férfi. Nagyon ügyesen táncolt.
  - Inkább mesélj magadról. - mondtam, és felemeltem a kezünket hogy tudjon egyet forogni ekkor jött be apám, és anyám is.
  - Madeirán születtem, apám a sziget királya, a portugál király adta neki kinevezése után, mivel apám az öccse. Az egész sziget a miénk. - mondta, és visszatette a kezét a vállamra. Miközben táncoltunk próbáltam végig szóval tartani. Érdekes lány volt, mind megtudtam van még egy nővére, bátyja, és két öccse. Tökéletes lenne a feleségemnek, mind politikailag mind családilag. Már mindenki táncolt, fél szemmel láttam Baront és Kathyt táncolni, ha élhetek ezzel a szóval akkor azt kell mondanom hogy aranyosak voltak, mikor véget ért a zene mindenki megállt, megköszönték a partnerüknek, és elléptek tőlük.
  - Köszönöm a lehetőséget, az este még biztos találkozunk. - léptem el tőle mosolyogva, bólintott egyet majd lassan elsétált már láttam ahogy várnak rá páran. Apámhoz sétáltam, elégedetten mosolygott.
  - Nagyon helyes leány. - bólintott elismerően.
  - Én is így gondolom. - mosolyogtam.
  - Tudnom kéne róla valami fontosat? - kérdezte.
 - A portugál királyi család ágába tartoznak, az apja a fiatalabbik testvér, de az apja is király a portugál szigetek egyiknek. - mondtam.
  - Tökéletes katonai hátteret biztosít nekünk. - mondta, és a tömeget fürkészte.
  - Egyet kell értenem, még azért elvegyülök a tömegben. - mondtam.
 - Menj csak fiam. - bólintott, majd ő is elsétált. Lassan sétáltam, nekem soha nem kellett társaságot keresnem, mindig megtaláltak a vonzóbbnál vonzóbb hölgyek, ha segítségre volt szükségem magamhoz hívtam Marlowot, aki mindegyiküket elfoglalta míg eltűntem onnan. Egyszer csak egy alakot szúrtam ki a tömegben, hófehér ruhában volt. Megvan gondoltam magamban, és lassan indultam felé, kifelé igyekezett. Nem szóltam csak követtem, nem akartam feltűnő lenni. Nagyon sietően ment kifelé, én is gyorsítottam a lépteim szerencsére kisebb volt nálam, és így kisebbeket is lépett elkaptam a karját, és megmarkoltam a rajta lévő anyagot nehogy kihúzza a kezét a fogából. A másik kezével már kinyitotta az ajtót.
  - Hova sietsz? - kérdeztem arrogánsan, nem szerettem ha valaki nem követi a hagyományokat.
  - Engedj mennem kell. - felelte halkan, nem fordult felém csak kifelé nézett.
  - Válaszolj. - mondtam komolyan. Hirtelen egy sikítás törte meg a kellemes zenét, és az én közeledő elmebajom is, kihasználva a figyelmetlenségem kirántotta a karom, de még mielőtt elfutott volna hátranézett rám, és eltűnt a kinti sötétségben. A kék szemei szinte világítottak, az egész erős kontúrt adott a sötét hajának, és a halvány ajkainak. Azok a szemek arra a fél pillanatra a lelkembe láttak. Megráztam a fejem csak így sikerült felocsúdnom, a sikoly felé siettem mert mégis csak mi voltunk a vendéglátók. Átverekedtem magam a tömegem, és teljesen megdöbbentem. A lány Aisa, akit először köszöntöttem a földön feküdt, az anyja mellette ült, és a kezét szorongatta, egy férfi mellettük térdelt. Minden olyan baljós volt, úrrá lett az egész termen egy szörnyű, és nyomasztó hangulat.
  - Meghalt... - mondta halkan, de még a terembe túloldalán is jó lehetett érteni, olyan csend lett az egész teremben.

Sziasztok! Húha, köszönöm a sok visszajelzést, nagyon jól esik ám! :D 

Ezt a részt azért is hoztam ilyen hamar.:)

Remélem tetszeni fog a folytatás is! :D
még csiszolnom kell rajta 1-2 dolgot de már az is kész :D
lehet itt is be kéne vezetnem ilyen limitet, hogyha megvan az
x komment akkor hozom a részt, így legalább ti is előbb kapnátok részt :D
na de még megbeszéljük! :D